A pergetés a téli hidegben szinte csak a csukázásról szól. Viszont a melegebb hónapokban, nappal leginkább a balin fogására számíthatunk, míg alkonyattól pirkadatig, főleg süllőre lehetünk eredményesek. Ragadozóként e három halfaj fogása a legjellemzőbb a tavon, emiatt főleg rájuk pályáznak a pergető horgászok. Fogásuk többnyire hasonló műcsalikkal űzhető, de a csalik színezetében, felkínálásuk mikéntjében már lényeges különbségek lehetnek.

Balin az év teljes, jégmentes időszakában műcsalikkal jól fogható, de hogy éppen milyennel, azt előre sohasem lehet tudni. A tegnapi csodacsali, másnapra már teljes kudarcot is hozhat. Mint általában az állóvízi fajtársaik, a velencei balinok is rettentő óvatosak, egészem más a habitusuk mint a folyóvízi társaiknak. Könnyen lehet, hogy első dobásra már fáraszthatunk is, de biztosra sohasem mehetünk. Akár napokig kereshetjük eredmény nélkül az éppen éhüknél lévő csapatot és egy rosszul sikerült dobással gyorsan elriaszthatjuk őket. További nehézség, hogy amelyik csalival egy halat akasztottunk, nem biztos, hogy még egy kapáshoz segít aznap minket. A balinok nagyon tanulékonyak, bármi gyanúsat tapasztalnak, vagy átmenetileg felfüggesztik a táplálkozásukat, vagy elérhetetlen messzeségbe vonulnak. Fő táplálkozási idejük a napfelkelte utáni és a naplemente előtti 2-3 óra. Napközben sokkal óvatosabban, szinte félénken viselkednek.

De van megoldás a napközbeni horgászatokra is, a pontos dobások és a sűrű, ám megfontolt csalicserével újra felkelthetjük az érdeklődésüket. Ezért érdemes balinozásra nagyszámú, és változatos csali kínálattal rendelkezni. A gyűjtésébe elmélyedt pecások szerencséjére, rengeteg fogós műcsalit lehet találni. Szerintem nem túlzás legalább 40-50 wobblert, 10-20 körforgót, 10-20 támolygó villantót és 10-20 twiszter-gumihalat, többféle tulajdonságú fejjel a pergető táskánkba rendszeresíteni.

A balin minden elérhető kishalat, békát, rovart és férget megeszik mégis kedvenc tápláléka a tó egészén, nagyszámban elérhető sneci, műcsalijaink színben és méretben különösen a küsz csillogó ezüstös testéhez legyenek hasonlóak.

Velencei-tavon balinokra pergetni csónakból az igazán eredményes, bent kevésbé óvatosak, nincsenek annyira zaklatva. Sajnos a partot a fenekező horgászokkal és a strandolókkal is meg kell osztani, de ennek ellenére, innen is eredményesek lehetünk. A balin jellegzetes nyílt vízi ragadozó, többnyire a táplálékhalak pillanatnyi tartózkodásához igazodik. Ez nappal általában a felső 1 métert jelenti, de nagyobb szélben illetve esőben lejjebb húzódnak. A tavon, pont a nagy kishal mennyiség miatt, napsütésben, többnyire egymástól távoli, laza falkában vadásznak, jellegzetes burványokat csapva egy hirtelen fordulóval, melyet a szerencsésebb kishalak fejvesztett menekülése kísér. Ritkán, főleg a tó belső zavartalanabb vizein csoportos hajtással is találkozhatunk, ilyenkor több oldalról támadják a snecirajt, közben látványos V-alakú nyomvonalat vágva a vízen a hátúszójukkal.

Látható rablás hiányában, keressük a kishalak kedvelt tartózkodási helyeit, ezek lehetnek ritkás nádasok, hínárosok környékei, mólók védett vizei, de akár békéshalazók éppen nem horgászott etetései is. A többség leginkább mólókon, hajókikötőkben szokott balinra pergetni, ehhez főleg wobblereket és villantókat használnak. Elsősorban a táplálékhalak színéhez és méretéhez hasonló 5-7-9-11 centis wobblerek, 2-5-ös méretű körforgók és típustól függően 5-10 centis támolygó villantók az eredményesek. Mielőtt bárki elfogultsággal vádolhatna, a későbbiekben nevesített műcsalikkal kapcsolatban, illetve egy vagy több, általa kiemelkedőnek ítéltet hiányolna, azt is megjegyzem, ezeket a műcsalikat a személyes pozitív tapasztalatom íratja le velem. Ugyancsak fontos, hogy szerintem nincsen olyan cég a hazai piacon, ami bármilyen hatalmas kínálatával, maradéktalanul ki tudnánk szolgálni a balin, néha érthetetlen szeszélyeit.

Rengeteg jó mozgású wobbler közül számomra kiemelkedő a Rapala Original és műanyag testű utódja, a Rapala X-Rap édesvízi változatai, a Nils Master Invicible Jointed, a Yo-zuri Hardcore Crank 0, és a Salmo Frisky.

Támolygó villantókból az Abu Toby és a Tasmanian Devil, körforgók közül az Abu Reflex a kedvenc, illetve a támolygók és a körforgók közötti átmenetként felfogható BlueFox M.S.Vibrax műcsalit szeretem. Támolygó villantókat balinólom helyet is használhatjuk, műléggyel vagy ehelyett kisméretű twiszterekkel, ólomfej nélküli horogra húzva.

Villantóknál ne csak a fényes- csillámosokat dobáljuk, beváltak a matt színek is, például a pirosat de néha a fekete színűt igénylik a balinok. Egyenletes tempójú, inkább gyors, mint lassú bevontatásra szeret a balin odavágni, lehet trükközni is, de a csukától eltérően, nem szokta a hullófalevél trükköt bevenni.

Béka mozgását és alakját imitáló Rebel Buzz'n'Frog-gal, a Spro szerelt gumihalakkal, illetve a felszíni vontatásra alkalmassá tett, úszó vagy formázott fémlemezre forrasztott horgú jighead-es twiszterekkel (grub)- gumihalakkal (shad) is érdemes keresni őket. A gumicsalikra is érvényes ami a többi balinozáshoz használt műcsalikra, érdemes néha kísérletezni, de inkább a természetes kishal színeket favorizáljuk. Az úszófejű gumihalakat nagyon lassan lehet vezetni, akár meg is állíthatjuk őket a bevontatásban, és csak akkor kell újra indítani, ha a balinrablás nagyon közel van hozzá. A vékony, hajlított lemezű jighead-det is felszín közelében tudjuk vezetni, de plusz riszáló, kígyózó mozgást is érhetünk el vele.

Rablás nélküli területen, süketnek látszó vízen is tudunk néha kapást kicsikarni. Ilyenkor szinte csukásnak számító, rikító színek illetve az agresszív csörgős wobblerek az eredményesebbek. Például a StrikePro CrankeeBass, StrikePro Jer-0 minnow, a KingdomMars, a Spro Minnow, illetve ezekhez hasonló csörgős, nem feltétlenül szép mozgású csalik.

A nádfalak tövében, hínarasok mellett, esetenként kikötőkben csónakok alatt is érdemes keresgélni őket, ezek a helyeken szinte mindig nagyobb balinokat találunk. Mondhatni a csukát másolja, lesből egy előre kiválasztott áldozatra támad, kis távolságról, döbbenetes pontossággal. Ezeken a helyeken csak az óvatos becserkészés, és a valóban realisztikus wobblerek az eredményesek. Nekem különösen beváltak ilyen helyeken a Megabass DogX walker, a Frenzy popper, Salmo Spittin Rover, és a tavalyi év felfedezettjeként, a Balzer HighJaket kiskeszeg wobblerek.

Jellegzetes még a partról, a könnyű wobblerek dobhatóságán túl, nagyobb távolságban lévő rablásai. Ilyenkor a házilag készült balinólmos- legyes felszerelést kell elővenni, vagy a IronClaw ASP, Salmo Thrill, illetve az én régi kedvencem a Balzer Shirasu lehet a megoldás. Ezekkel a csalikkal az 50méternél távolabbi rablásokat is elérhetjük.

Ezek nagy önsúlyú csalik, gyors bevontatást, erősebb botot, zsinórt és orsót igényelnek, mint a kisebb tömegű wobblerek. Mivel a balin jó úszó, a nehezebb csalik miatti gyors tempójú bevontatás nem fogja elriasztani. Viszont a nagy távolság miatt, a dobás pontossága csorbát szenvedhet, ráadásul a balin sokszor, talán tesztelésből mellévág és második- harmadik ráfordulására tudunk csak akasztani.

Wobblerezéshez, villantózáshoz ízlés szerint 240-300 centis 15-30 vagy 20-50 grammos minőségi pergetőbotokat, 3-5csapágyas 35-40-es méretű orsót használjunk, zsinórnak általában a nagyobb dobások miatt, vékonyabb 10-15-ös méretű fonottzsineget tekercselünk a dobjára. A csali elé, alacsony láthatósága és a viszonylagos merevsége miatt, fél méter 0.30-as, vagy vastagabb fluorocarbon előkét is alkalmazok. Fonottzsinórok általában nem szeretik a körforgókat, mindig használjunk csapágyas forgókapcsot ilyenkor.

A balinólmos-legyes horgászathoz a nagyobb dobótáv és a nehezebb csalik miatt, egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegű spiccakciós horgászbotot ajánlok, erre lehetőleg fémházas, 40-50-es méretű fémdobbal ellátott pergetőorsót rakjunk, és 20-25-ös fonott zsinórral töltsük fel.

A Velencei tó sajátossága a szinte teljesen körbe betonozott part, néhol még kis pereme is van a járdának, aminél az aláúszás veszélyére különösen kell figyelni. A csónakkikötőkben lehetnek vízszint alatti cövekek is, ezt is kalkuláljuk a fárasztásba. Az Agárdi mércén mért 170-es vízállásnál sokfelé kiönt a víz, de 150-es, vagy kisebbnél már feltétlen merítőhálót kell használni a fogás biztonságos kiemeléséhez. Horog szabadításnál legyünk körültekintőek, a balin nagy erejű hal, és a véksőkig küzd, egy hirtelen fordulással kezünkbe ránthatja a wobbler lifegő második horgát.

Balin húsa, bár szálkás, de finom, és sokféleképpen elkészíthető lakomát ígér. Mégis inkább legyünk könyörületesek, gyors fotó és kíméletes visszaengedés legyen fogásunk sorsa.

Kovács Oszkár

Pergetőhorgász

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés