Szeptember vége van, apáméknál töltök egy hétvégét. Élvezem a tiszta levegőt, a nyugalmat, de szeretnék horgászni is. Halkan csukom a Bölcske-i kis ház kapuját, mivel gyalog vagyok, sietősen indulok a Dunához. Korán van még, a falubeli kutyák sem ébredtek fel, bár lehet, hogy az esti eső miatt alszanak tovább. Sötétben lépkedek csak a fejlámpám ad kevés fényt, szerencsére ismerem az utat, és közel van a part is. Még sötétben érkeztem a vízhez, óvatosan botladozok a csúszós köveken, itt már lekapcsolom a fejlámpámat, nem akarom elzavarni a rablókat.

Egész napos cserkelő horgászatra készültem, csak a legszükségesebb dolgokat viszem magammal. Kicsi hátizsákomban az ebédre pakolt szalonna, hagyma és kenyér mellett csak egy flaska vizet cipelek, egy felszerelt 3méteres 25-50grammos horgászbotot, és a kicsi pergetőtáskámat. Ennyi cuccal könnyen tudok haladni még az erdőben is.

A műcsalik közül kiválasztok egy Yo-zuri Hardcore0 vízfelszíni wobblert, általában ezzel szoktam kezdeni reggelente a horgászatokat. Sajnos rablásra utaló hangokat nem hallok, ilyenkor a balinok később szoktak kezdeni, de a süllők még a szél vizekben lehetnek. Az első fél órát megúsztam kapás nélkül, ezért kb. 300 méterrel tovább sétáltam, itt egy öreg, megrokkant, fákkal erőssen benőtt kőgáton álltam meg. Szeretem ezeket a haltartókat, bár süllőket ritkán, inkább balinokat és csukákat lehet itt találni. Már kezdett világosodni, de maradtam ugyanannál a vízfelszíni -úszó wobblernél, semmi, ezért átváltok egy egytestű törtnyelvű Salmo Executor-ra, majd lecseréltem egy középvizen vezethető Salmo Butcher-re, de továbbra sem érdeklődnek a halak. Wobbleremet lecserélem egy gyárilag horoggal szerelt gumihalra, ezt már mélyebben, de még mindig csak félvizen, wobblerként vezetgetve, fésülöm át a környéket. Majd a 10.-ik bevontatás után már leengedem a víz fenékre, szerencsém van, óvatos nyúlós kapásba vágok be. Pont akkor eresztem vissza a kicsi kősüllőt, amikor egy három fős társaság elcsörtet mögöttem. A vízbe gördülő kövek miatt legalább fél órára biztosan megszűnt a halfogás reménye. Kicsit beszélgetünk, bár marasztalnak, újfent csomagolok és próbálok jobb helyet keresni magamnak.

Szerencsém van a hely keresésben, a kőrugany langója után egy nagy homokdombot épített a folyó, a balinok és az én örömömre. Legalább 20 őn kergette a kishalakat viszonylag közel a parthoz. Újra előkerült a Hardcore0 wobblerem, a Duna közepe felé dobok, majd leúsztatom a rablásokhoz. Látok egy nagyobb balin rablását a halacskám mellet, átváltom a felkapókart és megrántom a wobblert, ami a hirtelen rántástól szinte kiugrik a vízből, de vele egyszerre ugrik a balin is, röptében elkapta a wobblert. A botom nagyot nyekken, de sok hasonló kapásban edződött már, a fék jól van beállítva, a horog is jól akadt, ezért kiélvezhettem a fárasztás perceit. Csendben visszaengedem, jön még három másik, sajnos az elsőnél kisebb balin, persze felfigyel rám a feljebb horgászó társaság. Csörtetve, futva megérkezett hozzám, ők a távoli halak miatt nehéz, legalább 20 centis gumihalakat kezdenek dobálni a balinok felé. Hatalmas csobbanások riogatják a halakat, és a nehéz csalikat nem tudják rendesen felszín közelben tartani, persze kapásig sem jutnak. Mikor az csobbanásokra összes hal kereket oldott, csak akkor kérdezik meg mivel -hogyan fogtam eddig az őnöket. Segítek nekik kiválasztani, az enyémhez hasonló mozgású, vízfelszín wobblereket, elmagyarázom a technikát, majd lejjebb vonulok a balinok után.

Húszperc bukdácsolás után találtam pár vízbe dőlt fát, felmásztam a legvastagabbra, és arról kezdek el mártogatni. Persze élő kishallal nem készültem, marad a műcsali. Eleinte egy vertikális wobblerrel próbálkozok, majd a beszakítása után átváltottam egy olcsóbb gumihalra. Valószínű rosszul csinálhatok valamit, mert kapás nélkül telt el, az erre a helyre szánt idő. Kimegyek a partra, és oldalról a fák koronája közé dobva, twiszterrel- gumihallal kezdek horgászni. Mivel érdeklődés továbbra sincs, megint pakolok, és keresem a következő tartást.

Megérkeztem egy hosszan elnyúló száraz, fövenyes partra, mivel a hasam jelezte, hogy dél már jócskán elmúlt, rakok egy kis tüzet, és megsütögetem a szalonnámat. Kicsit még lustálkodok, iszok még egy pótkávét, majd eltüntettem a tűz nyomait, és továbbállok. A következő kőgáton nagy tömeg keresi a süllők kegyeit, főleg élőcsalival fenekeznek, de az áramos halászok megelőzhették őket, semmi hal nem maradt nekik.

Lejjebb egy nagy kövekből álló, hullámos kő szóráson állok meg. A parttal párhuzamosan 8centis Rapala Xrap Minnow- val kezdtem dobálni, harmadik bevontatásra elkapja egy kölyök harcsa, szerencsére a horog most jól akadt. Magamhoz húzom és gyorsan megszabadítom a horogtól, örömmel néztem ahogy csodálkozva elúszik. Megtisztítom a fonott zsinegemet a harcsa nyálkájától, majd újra dobok. Cserélgettem a műcsalikat, de hiába próbálkozok, a legalább 100 méter hosszú kőszóráson több érdeklődés már nem akad. A kőszórás alatt, szakadt part, rengeteg bedőlt fa, egy ismerős horgászik rajta, odamegyek hozzá, kérdés nélkül mutatja a bő méretes csukáját, kicsit beszélgetünk, búcsúzok. Mivel közeledik a szürkület, megfordulok és visszafele az előző homok nyelvhez igyekszem.

Időben érkeztem, hogy lássam átalakulni az addig békésen fenekező horgászokat, gereblyézőkké. Fogás hiányában, nagy a kísértés. Gyorsan tovább megyek, a városhoz közelebbi fövenyhez. Itt üres placcra találok, bár már erősen szürkül felcsatolok egy 7 centis Chervy Küsz "S" színezetű wobblert, majd pár dobás után, egy ugyanolyan de "SFC" színre váltok. Már kezdtem feladni, de az utolsó dobásnak tervezettre kapok egy rávágást, másfél kilós süllő személyében. Ezt a föveny végénél, majdnem vízig lógó ágú szomorúfűz alá úsztatva, takarásból szedem ki. Ritka vendég a süllő, engedném vissza, de mélyre akadt a hátsó horog, és a hal erősen vérzik, ezért gyorsan fejbe csapom egy kővel. Lehet hogy itt vannak a süllők?

Sajnálom a Chervyt sötétben fák közé dobni, lecserélem egy Spro RH színű Minnow-ra, úsztatom a fák alá, újabb rávágás, ennek a wobblernek kicsik és gyengék a horgai, az előzőnél nagyobb halat nem bírja, kihajlik. Újabb csere, most egy sokkal jobb horgú Salmo Minnow-t úsztatok. Heves rávágás, hajlik a bot, szakad a fluorokarbon előke.

Holnap utazom, elég volt, fáradt és boldog vagyok. Felkapcsolom a fejlámpát, megpucolom a halat, apámék süllőt vacsoráznak ma. Remélem sokáig lesznek még rabló halak a Dunában.

Kovács Oszkár, pergetőhorgász

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.03.10. 16:45 oscarson Nagyon köszönöm a dícséreteket. Mint az írásomból is láthatjátok, nem támogat egyetlen nagy horgászcég sem, saját ízlésem alapján válogatom a műcsalikat, felszereléseket, amiket ugyancsak magam veszek. Ezért mindentől függetlenül ítélem meg őket, nem kell követnem PR szempontokat. Viszont a függetlenségből sajnos az is következik, hogy kevés időm jut az írásra és a pecára is. Remélem az idei év jobb lesz mint a tavalyi, és friss élményekről is tudok majd írni. üdv kovács oszkár

2011.03.02. 18:56 danivid15 Hali! Hát ez engem nagyon megfogott egyből elolvastam vagy kétszer is!Szerintem szuper lett!   ÜDv.:Dávid

2011.02.28. 06:56 Szeglet Zoltan Szia!  Nagyon tetszik az írásod, gratulálok! Tisztelettel Sz. Z. Válasz: Oszkár nevében is köszi! :D Üdv. Preszter Soma

1